Az eddig ismert első írásos feljegyzés, amelyben Gomba és birtokosa neve szerepel egy 1337. augusztus 1-jén kelt oklevél, amely szerint a falu Gomba-i Herbordusnak és fiainak a tulajdonában volt. A középkori oklevelek a települést Gomba, Gombad vagy Gumba néven említik. Az 1300-as években végig a Gombai (Gombay) család – későbbi névalakjában Gombai Nempze (ill. Nemze) család kezén van a falu. 1403-ban Zsigmond király Gomba-i Nempze (dictus) László fia István hűtlensége miatt a birtok egyik részét Szentiványi Tamásnak, másik részét Maróti János macsói bánnak adományozta. Az ezt követő évtizedekben több birtokosa is volt a falunak. 1565-ben II. Miksa új adomány címén Gombay Györgynek és leányának, Margitnak adta a községet. 1612-ben Fáy István özvegye kap itt zálogban birtokot. A török uralom alatt Gomba lélekszáma erősen megcsappant, de nem vált lakatlan hellyé, mint sok más környező település, mert kedvező földrajzi fekvése miatt a nagy hadak elkerülték. A Rákóczi-szabadságharc idején a falut a kurucok körülsáncolták, de Pfeffershoven tábornok, budai parancsnok serege elpusztította a hevenyészett kis erődítményt. Feltehetően az egyik határrész, Harcvölgy ekkor kaphatta a nevét. Rákóczi seregében gombaiak is harcoltak, közülük hatnak a nevét ismerjük.
